Eisenberger Benjámin
1906.-1952.
1906. május 18.-án születettÚjfehértón. Magyarul beszélő zsidó kommunista politikus volt, aki főszerepet játszott az 1948-as kommunista hatalomátvételt követő koncepciós perek előkészítésében és lebonyolításában, és ezekben az években az ország egyik leghatalmasabb embere volt.
Szabómunkásként dolgozott, majd az 1920-as évek végén bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1931-től volt a kommunista párt tagja. Részt vett a magyarországi Vörös Segély tevékenységében és a szakszervezeti ellenzék munkájában. 1943-ban tagja lett a Békepárt vezetőségének. 1945 januárjától a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztályának, majd ezen szervezet átnevezése után az ÁVO-nak, illetve ÁVH-nak a vezetője. Az ÁVO szülőatyja Kádár János volt. Az oroszok támogatása és pártbeli felettesének, Kádárnak a barátsága révén a négy elemit végzett szabólegény, Eisenberger Benjámin még 1945 elején megszerez a kiépítendő diktatúra legfontosabb erőszakszervének a vezetését. Központjának az Andrássy út 60-at választotta ki. 
A képen Eisenberger Benjámin az Államvédelmi Hatóság vezetője és Kádár János belügyminiszter, az Andrássy út 60-ban, az előbbi irodájában. (1949.)
Az altábomaggyá avanzsált Eisenberger pincebörtönében az évek során több ezer embert tartottak fogva, kínoztak meg, sokakat pedig addig vertek, amíg meg nem haltak. Szívelégtelenség, szívszélhűdés - közölték a hozzátartozókkal, sokszor csak évek múlva. Az Andrássy út 60. alatt kezdődő, összefüggő pincerendszer fold alatti folyosókon keresztül összeköttetésben állt a szomszédos épületekkel, előbb az Andrássy út 62-64-gyel, azután a háztömb egészével, tehát az Aradi utcai rendőrség épületével is. Ebben az összefüggő pincerendszerben órákig tudták úgy sétáltatni a rabokat, hogy azok teljesen összekavarodtak. Beszámoló egy vallatásról:
“Az ÁVH-n a felszabadulás után kezdettől fogva rendszeres volt az őrizetesek verése és bántalmazása. Ebben mindenki részt vett, és azt úgy végezték, hogy még halálos áldozatai is lettek..., mi azonban vigyáztunk arra, hogy ezek a verések külső sérüléseket és hosszabb időt igénybe vevő gyógyulási tartamokat ne eredményezzenek “ a olvashatjuk az 1954-es Péter Gábor-per vizsgálati anyagában. Princz Gyula – aki az ÁVH 6/2-es börtönügyi osztályának részéről a börtönöket felügyelte - elmondta, hogy .Péter Gábor égő cigarettát nyomott egy őrizetes arcába, és követelte, hogy morzsoljam a heréjét. Amikor én ezt a nadrágon keresztül csináltam kigúnyolt és utasított, hogy vetkőztessem le, bontsam ki a nadrágját. Ennek eleget is tettem. .. .a heréje verésével sem volt megelégedve és ő verte Bálint heréjét. Utasítást adott, hogy tűvel szurkáljam Bálint talpát és heréjét, a tűt is kivette a kezemből és ő kezdte szurkálni."
(Valószínűleg Bálint Lászlóról van szó, akit 1952. november 17-én jugoszláv kémként halálraítéltek.)
Az őröket politikai megbízhatóság és az osztálygyűlölet szempontjai alapján válogatták ki: egyenruhások és foglyaik politikai ellenfélként álltak egymással szemben.
1952-ben leváltották tisztségeiből, kizárták a pártból is.
Folyt. köv.
Efraim
