Eisenberger Benjámin

1952.-1993.

1953. január 3-án este Rákosi Mátyás villájában tartóztatták le (Zinner Tibor történésznek elmondott visszaemlékezése szerint katonásan hátratett kezén egyszer csak bilincs kattant, majd az ablak függönye mögül Farkas Mihály ugrott elő, azt kiáltva: „a játszmának vége!”). Előbb egy ismeretlen helyre, majd a Konti utcai fogházba szállították. 1953. május 25-ig éjjel-nappal bilincsben tartották, amit csak a Szovjetunió egykori budapesti nagykövete, Puskin helyettese, Tyiskov tanácsos látogatásakor, személyes utasítására vettek le róla. Vizsgálati fogsága alatt Gerő Ernő szintén felkereste a Konti utcai fogházban.
Feleségét, a Rákosi titkárnőjeként dolgozó Simon Jolánt ugyancsak őrizetbe vették. Eisenberger Benjámin letartóztatásának valódi oka Rajk László vizsgálati fogságának idejére datálódik. Az államvédelem vezetője, és helyettese, Szücs Ernő ezredes a jelen levő szovjet tanácsadó, Fjodor Bjelkin altábornagy beleegyezésével levelet írt Abakumovnak, a szovjet állambiztonsági minisztérium vezetőjének, hogy figyelmeztessék: Rákosi provokációra készül. 1956.-ban saját beszámolójában úgy írt, hogy lelkiismeretére hallgatva a pártról való igazságot mondja el. Itt nyíltan beszámol a párt belső ügyeiről, Rajk László peréről, az akkori viszonyokról és Rákosi Mátyásról.

Eisenberger Benjámin és társai perét a keleti blokkban 1952 őszén kezdődött anti-cionista, antiszemita perek; a leningrádi orvos-per, a csehszlovák Rudolf Slansky-per, illetve a román Anna Pauker külügyminiszter pere mintájára tervezték és készítették elő. Ugyanebben az időben számos más, zsidó származású kommunista vezető Vas Zoltán, Szirmai István, Kovács István is kegyvesztett lett. Letartóztatták a Zsidó Kórház főorvosát, dr. Benedek Lászlót, aki a tervek szerint része lett volna Eisenberger és társai perének. Néhány hónappal később – Raoul Wallenberg meggyilkolása, illetve a Gestapoval való együttműködés képtelen vádjával – őrizetbe vették a hitközség számos vezetőjét; Stöckler Lajost, a hitközség elnökét, Domonkos Miksát, a hitközség főtitkárát, valamint dr. József András hitoktatót és tanfelügyelőt is. Ezek a kezdeti koncepciók a Szovjetunióbeli események hatására azonban hamarosan megváltoztak.

Berija és hat társa júniusi letartóztatásával és decemberi kivégzésével Rákosinak lehetősége nyílt a politikai rendőrség által elkövetett törvénytelenségek felelősségét kizárólagosan Benjáminra, és néhány vezető állambiztonsági tisztre hárítani. (A magyar-jugoszláv viszony enyhülésének kezdetén, egy 1955-ös csepeli gyűlésen már a két ország kapcsolatának korábbi megromlását is Eisenbergerék provokációjaként értékelte.

Eisenbergert 1954-ben a Katonai Felsőbíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa azonban 1957-ben 4 évre szállította le a büntetést, majd 1959. januárjában egyéni kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.

1993.-ban halt meg és feleségével (Simon Jolánnal) egy sírba temették.

Efraim