Alea iacta est:
2. rész
A napokban írt cikkemet folytatnám. Tovább taglalnám azt, amit előzőleg is akartam. De mielőtt elkezdeném egy kis cím magyarázat. Nem azért idéztem megint Gurcsány Ferenc beszédéből, mert mélységesen egyetértenék vele. Sőt tőle ezek a szavak kicsit röhejesként hangzanak, de ha elvonatkoztatok attól, hogy ki is mondta egyetértek ezzel a nyilatkozattal.
Megnéztem a parlamenti közvetítés egy részét –amit rajtam kívül nem hiszem, hogy sokan tettek-. Az első dolog, ami eszembe jutott; ez a választott, feladatát tökéletesen ellátni kívánó magyar kormány? A jelenlegi kormánypárt nagyrészt csöndesen hallgatta az ellenzék által rájuk –és egymásra zúdított (itt azért kitérnék arra, hogy a Jobbik most sem tudott félretenni előítéleteiből és csak a vitára koncentrálni)- nyilatkozatok tömkelegét kedden. Igazán nem is ez a lényeges most a mondanivalómban. Másnap, szerdán nagyrészt üres parlamentben egy óra alatt tettek pontot az Alkotmánybíróságról szóló vita végére. Elvi kérdés, hogy itt már az a Lázár János sem vett részt, aki benyújtotta azt a bizonyos törvényjavaslatot.
Valahol itt térnék rá arra, amire szeretnék. Hogy lehet a jelenlegi kormányt komolyan venni, ha ők se teszik ezt? Két vita alatt lényegében nem hoztak fel érvet, arra, hogy miért van szükség az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésére. Az átlag magyar „arraszavazokakialegtöbbpénztígéri” szavazó ezek után mit gondol? Orbán Viktor megint nagyot kockáztat. Itt nem arról van szó, hogy mit tesz az országgal, a kormányhatalmi berendezkedéseivel. Arról van szó, hogy megint hagyja az ellene kialakult sztereotípiákat felerősödni; egy cinikus, hataloméhes ember. Persze, vádolhatnak meg megint, hogy rosszindulatú vagyok, de csak a tényeket vegyük alapul. Van egy miniszterelnökünk, aki 2002-ben úgy veszített választásokat, hogy a gazdasági helyzet még őket igazolta.
8 hónap alatt kiépített egy masszív hatalmi rendszert, amiben mindent irányítása alatt tudhat. 20 év alatt nem feszegették ennyire a kormányhatalmi berendezkedéseket, mint Orbán Viktornak sikerült 8 hónap alatt. Majd mindezekre megtorpedóz egy kormánypártól mindig is független hivatalt. Valaki, aki elvakultnak tart magyarázza meg, hogy nincs igazam, de aki megmagyarázza nekem, hogy a Fidesz mindent „jólésszépen” csinál jelenleg az maga is elvakult.
Igazán kíváncsi leszek arra, hogy mi lesz hamarosan fontosabb Orbán Viktornak; céljai elérése minden eszközzel, vagy abbahagyja ezt a negatív kampányt, amit maga és a párja ellen folytat és tiszteletben tartva néhány dolgot próbálna előrébb jutni. Aki most felugrik, és azt kiabálja, hogy „annyira rossz helyzetben van az ország, hogy nincs más lehetőség” az gondolkodjon el azon, hogy milyen lehetőséget ad az, ha megtámadják az Alkotmánybíróságot (illetve már megtámadták..)? Vagy ha valóban ez azaz út, amin járnunk kell jelentse ki a kormány, hogy nincs más út. Céljaikat ne próbálják palástolni és eladni a közvéleménynek. Az, hogy a Fidesz több politikusa is zúgolódott a történtek miatt apró jel arra, hogy többen nem értenek az Orbán Viktor által kijelölt úttal egyet.
Gondoljunk abba is bele, hogy mi történik, ha átmegy ez a javaslat? Az előző 8 év pártpolitikájuk kimerült abban, hogy „minden rossz amit, az MSZP mond”. Viszont nem véletlenül ilyen, nyíltan antidemokratikus törvényt fogadnak el ez a lepel lehull és a támogatók nagy volt nyilvánvaló tény, hogy a választásokat megelőzően minél kevesebbet „beszél” a Fidesz, annál több szavazójuk lesz. Nem a Fidesz szerzett sok szavazót, hanem, miután az MSZP-ből ábrándultak ki az átlag magyar szavazók –ezt a kifejezést még sokszor fogom használni- sokan látták a jobb, „Szebb Jövő”-t az addig „ártatlan” Fideszben. De miután egy része gondolkozik el azon, hogy mit is csinált Orbán Viktor.
Kicsit visszakanyarodnék ahhoz, milyen is a magyar szavazó. A Századég felmérése szerint 10ből 9 ember egyet ért a különadóval. HANGSÚLYOZOM, nem akarom ezt összemosni azzal, hogy 10ből 9 ember támogatja az Alkotmánybíróság elleni támadást is. Egyszerűen arra térnék ki, hogy ma Magyarországon 10ből 9 embernek eszébe se jutna az, hogy egy fontosabb törvényjavaslatot megvizsgáljon legalább annyira, hogy tisztába legyen azzal, nem csak az egykori BKV vezetőket érintené, hanem lehet magát a választót is. A demagóg politika legszebb példájának tartom azt, amilyen sikeresen meglovagolta a Fidesz az „elhíresült” végkielégítési botrányokat.
Tudom, hogy a legtöbb ember ebből nem hall meg semmit és nem is érdekli. Még az, aki nyomon követi valamelyik bulvárhíradót, ő sem fog teljes képet kapni arról, hogy mi is tét mostanában a parlamentben.
Aki elolvassa, és azzal szeretne vádolni, hogy Orbán gyűlölő vagyok, csak úgy tegye, hogy ő előtte nem ítélte el egyik MSZP-s politikust sem. Ha lecsupaszítjuk a dolgokat eddig ugyanaz történt, mint az előző kormány alatt. A kormánypárt tette azt, ami vezetőjének/vezetőinek a legjobb. (Ha pedig valaki túl radikálisnak mondaná ezt a gondolatot, akkor olvassa el megint az ezt és az előző cikket).
Remélem a következő cikkemet nem azzal kell kezdenem, hogy Anglia után itt is beköszönt a(z) (Orbán) Viktoriánus korszak.
Efraim
Shalom Aleichem
